Félelem

Első szülés előtt teljesen természetes dolog a félelem. Mindenkinél változó ennek a mértéke, de aki azt mondja nem fél, az valószínűleg nem őszinte teljesen.

A félelem első oka nyilvánvalóan az ismeretlentől való aggódás. Akármennyire körültekintően tájékozódunk, egy írás vagy film sem tudja a fizikai érzést átadni számunkra. Ez ismeretlen marad egészen addig, amíg át nem éljük.

A legtöbb kismama elsősorban a fájdalomtól fél. Ez is természetes, hiszen manapság igen erős mértékben védve vagyunk a fizikai fájdalmaktól. Ehhez hozzásegített minden ez a vegyi beállítottságú társadalom, hiszen mindenre van „gyógyszer”, még a legsúlyosabb betegségeket is át tudjuk vészelni viszonylag kevés fájdalommal.

-- >> Így készülj a babára! Katt! - >>

Ebből adódóan sokan döntenek az erős fájdalomcsillapítás mellett a szülés során, ami több szempontból sem a legjobb megoldás. Elsősorban azért nem javasolt, mivel az a vegyianyag, mely a szervezetünkbe jut, az a baba szervezetét is eléri. Továbbá megállapított tény, hogy tovább tart a szülés, hiszen mesterségesen el vannak tompítva az ingerek. Erről bővebben a fájdalomcsillapítás írásokban olvashatunk.

A fájdalommal kapcsolatos félelmekre nem létezik jó tanács. Mennyire fáj? Hogyan mesélje el bárki, hogy mennyire kék az ég nyáron? Valaki kékebbnek látja, van aki kevésbé. Minden embernek más a fájdalomküszöbe. Egyes emberek bármit kibírnak, másoknak egy tűszúrás is napokig fáj. Ezért teljesen felesleges a fájdalom mértékét taglalni, ráadásul a fájdalomnak nincs mértékegysége, így elég nehéz lenne meghatározni, hogy mennyire fájdalmas a szülés. Egy dolog biztos, ha félünk tőle, akkor is fáj, sőt, akkor talán nehezebben hidaljuk át.

A második leggyakoribb félelemforrás a baba egészsége, valamint saját fizikai épségünk féltése. Ez a félelem az, amire talán a legkevésbé van alapunk. A szülés előtti hónapokban igen sok vizsgálaton veszünk részt, melyek minden rendellenességet kimutatnak, amennyiben azok léteznek.

Nagyanyáink idejében valóban volt mitől tartani a szülés előtt álló kismamának, hiszen előfordult, hogy a szülés közben komplikációk adódtak, mely a baba vagy a mama életébe került, illetve súlyos károsodást okozott. Ez ma már elképzelhetetlen. A szakorvosok felkészültsége, a kórházak felszereltsége, a váratlan helyzetekre való felkészültség minden ezzel kapcsolatos félelmet alaptalanná tesz. Amennyiben ezt átgondoljuk, mi történik akkor, ha bármilyen komplikáció lép fel, már nincs is okunk a félelemre. A legrosszabb, ami történhet, hogy kicsit tovább leszünk a kórházban, esetleg további kezelésekre van szükség, de attól biztosan nem kell tartanunk, hogy az orvos nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ennek az esélye a minimálisnál is kisebb.

Ez a félelem sem túl ritka. Ez is természetes velejárója a babavárásnak, hiszen olyan tevékenységet kell ezután végeznünk, amit eddig nem tettünk. Ez csak gyakorlat kérdése. Erre a félelemre a baba pár hetes korában úgy fogunk visszaemlékezni, mint egy tréfára és el sem tudjuk képzelni, hogyan is kételkedhettünk magunkban.

Az etetés kérdése is gyakran felmerül szülés előtt a kismamákban. Az anyatejes táplálás a babának a legjobb, de néha valóban előfordul, hogy valaki képtelen rá. Ennek elsődleges oka, éppen az ettől való félelem lehet. Amennyiben ez valóban előfordul, akkor sem kell kétségbe esni. Az újszülött táplálásának vannak más módjai is, nem fog éhezni a baba akkor sem, ha nem tudjuk anyatejjel táplálni őt. Természetesen, ezzel át is gondoltuk a legrosszabb esetet, ami történhet. Talán ez ki is oltja bennünk a félelmet.

A terhesség felvállalásakor a legtöbb esetben nem az anya egyéni döntéséről van szó, hanem ketten döntenek a gyermekvállalás mellett. Ez azt jelenti, hogy az apa ugyanolyan mértékben szülő lesz, még ha nem is ő hordja ki a magzatot. Az apa ugyanannyira várja a kis jövevényt, és ezért hálás párjának.

Fizikailag szinte minden nő változik valamelyest a terhesség során, továbbá a szülés után eléggé kiszolgáltatott. Ha azt hisszük, hogy párunk erre nem számít, akkor nagyon tévedünk. Valamilyen mértékben minden férfi fel van készülve a változásokra, így kár azon rágódnunk, hogy fogunk-e neki tetszeni a szülés után is.

Ezzel kapcsolatban két dolgot tehetünk. Az első, hogy a baba mellett, párunkra is figyelünk, nem rekesztjük őt ki, így tökéletes lesz a harmónia hármunk között.

A másik nagyon fontos, hogy odafigyelünk magunkra. Szülés után nem hagyjuk el magunkat. Egészségesen táplálkozunk, sportolunk, de legalábbis mozgunk valamit, annak érdekében, hogy visszanyerjük eredeti alakunkat. Tehát, ez egy olyan félelem, ami ellen nagyon sokat tehetünk, csak rajtunk múlik ennek a helyzetnek az alakulása.

Hát igen, ez egy olyan dolog, ami sokszor megfoghatatlan. Amikor nem is tudjuk, mitől félünk igazán, akkor szoktuk azt mondani, hogy a felelősségtől. Hiszen ez a baba akkor is itt lesz, ha rosszul vagyok, ha fáradt vagyok, ha semmihez nincs kedvem. A folyamat visszafordíthatatlan. Gondoljuk át őszintén, ha visszafordítható lenne megtennénk? Ugye hogy nem. Nem is érdemes a felelősségen gondolkodni, hiszen valószínűleg ezer -féle nézőpontból átgondoltuk már akkor, amikor vállaltuk a terhességet. Egyszer már eldöntöttük, hogy szeretnénk felelősséggel tartozni egy gyermekért, akkor miért kellene félnünk tőle. A konkrét problémákat úgysem tudjuk megoldani előre évekre. Problémák mindig lesznek, és a szülők képesek rá, hogy megoldják ezeket.

Félelmek mindig voltak és lesznek is. Lehetetlen minden problémára felkészülni, előre megoldani meg végképp nem lehet. Minderre egyetlen megoldás létezik. Változtassuk meg saját nézőpontunkat. Gondoljuk át, hogy hány milliárd nő szült és nevelt fel gyerekeket az emberiség történelme során. Miért pont nekünk lennének olyan nehézségeink, amiktől félnünk kellene. Van akinek könnyebben, van akinek nehezebben megy bizonyos helyzetek kezelése, de képesek vagyunk bármit megoldani.