Gyengéd születés

Frédérick Léboyer francia orvos, Gyöngéd születés című könyvét elolvasva egy egészen szokatlan nézőpontot kapunk a születésről, mégpedig a baba nézőpontját. Furcsa, de valóban így van, a baba nézőpontja a legutolsó, amit figyelembe vesznek a szüléssel kapcsolatban. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy szülésről beszélünk folyton, nem pedig születésről. Pedig ez lenne a természetes, hiszen az anyának a szülés feladat, a gyermeknek viszont az élete kezdetét jelenti, ami sokkal több egy nehéz feladatnál.

Nagyon ritka, hogy az emberek végiggondolják, vajon a magzat mit érez, mit hall odabent, azután milyen megrázkódtatások érik születése folyamán. Pedig nincs szükség másra, csak logikus gondolkodásra, valamint arra, hogy képesek legyünk átérezni mások fájdalmát.

-- >> Így készülj a babára! Katt! - >>


A magzat kilenc hónapon keresztül a méhben fejlődik, ahol viszonylag sötét van. Ennek ellenére ritkán jut eszünkbe, hogy milyen érzés lehet a baba számára, amikor megszületése pillanatában reflektorok világítanak a szemébe. Bárki kipróbálhatja. Elég hozzá egy erős lámpa és éjszakai sötétség, majd igen nagy lelkierő, hogy kipróbáljuk a sötétséghez hozzászokott szemünkbe erős fényt világítani. Ugye, hogy nem kellemes? A babának sem az, sőt, kifejezetten fájdalmas számára. Pedig nem igazán igényel túl nagy szervezetést, hogy félhomályban szülessen meg a baba, hogy legyen ideje hozzászokni a fényhez. Ehhez csupán odafigyelésre van szükség, semmi másra.

Régóta bebizonyított tény, hogy a fájdalom közben elhangzott szavak erősen befolyásolják az ember gondolkodását, épelméjűségét, pszichés fejlődését. Ezt a tudást már évtizedekkel ezelőtt felhasználták különböző titkos szervezetek az extra kiképzések folyamán. Ez nem arról szól, hogy elhiszünk-e ilyesmit vagy nem, ezek megtörténtek és napjainkban is működő technológiák. A problémát csak az jelenti, hogy nem kell extra kiképzés ahhoz, hogy ez működjön, sajnos minden embernél, minden körülmények között parancs értékkel bírnak a fájdalom közben elhangzott szavak.

Egyértelmű, hogy a születés folyamata nem csak az anya, a baba számára is roppant fájdalmas. A fent leírt tények tudatában az lenne a logikus, hogy mindezt figyelembe véve csöndes körülmények legyenek a szülés alatt. Érdekes módon ez mégsem így van. Beszél az orvos, beszél a szülésznő, sokszor beszél a bent tartózkodó apuka, és gyakori, hogy a szülő nő is beszél, mindezt több órán keresztül. Az is előfordul gyakran, hogy a kitolási szakaszban az orvos vagy a szülésznő hangosan bíztatja a kismamát. Nem elég nagy probléma, hogy a baba elméje minden szót rögzít, de a hangerőtől még meg is rémül, hiszen a méhben minden hang viszonylag letompulva jutott el hozzá hosszú hónapokon keresztül. Nagy kínkeservek árán megszületik, ahol azonnal erős ingerek érik a szemét és a fülét, továbbá a szokatlan, idegen környezet még kiabálással is jár. A megrázkódtatás igen nagy mértékű.

A szülésre kijelölt helyiség hőmérséklete is erősen növelheti a negatív hatások mértékét a babára születéskor. A méhen belül volt egy adott hőmérséklet, mely optimális volt számára. Amikor megszületik, a hőmérséklet különbség egy pillanat alatt éri a kis testét. Ahhoz lehet hasonló az érzés, amikor valakit meleg zuhanyzás után, nedvesen, mezítelenül kitaszítanak a hidegbe. Még végiggondolva is igen kellemetlen, pedig nagyon sok baba átéli ezt a születése utáni percben.

A babának fontos feladata születéskor a tüdejének használatba vétele. Ennek meghatározott ritmusban kell történnie. Fokozatosan képes átállni a köldökzsinóron érkező oxigén felhasználásáról a lélegzésre. Abban a pillanatban, amikor időnek előtte elvágják a köldökzsinórt, brutálisan megfosztják a babát az éltető oxigéntől. Nincs ideje hozzászoktatni tüdejét az első lélegzetvételekhez, hiszen az oxigénre azonnal szüksége van. Apró légzések helyett az első korty levegő berobban a tüdejébe. Ezt az érzést nem igazán lehet elképzelni, iszonyatosan fájdalmas. Egy-két percnyi türelemmel elkerülhető, csak addig kell várni a köldökzsinór elvágásával, míg az pulzál.

Sokáig élt az a tévhit, talán még ma is, hogy az újszülött, ha felsír, egészséges, minél hangosabban sír, annál erősebb a tüdeje és nincs ok az aggodalomra. A baba azért sír fel, mert iszonyatos fájdalom éri a tüdejét, szemét, az oxigén hiányától fulladásos élmény is érte, mindeközben gyakorta rettenetesen fázik. Idegen kezek fogják, akik nagyon hangosan beszélnek, az édesanya pedig túl messze van.

Ily módon a megszületés rettenetes élmény, iszonyatos fizikai fájdalmat és lelki törést okoz. Nem szükséges olyan sok változtatást eszközölni ahhoz, hogy a baba fájdalmát enyhítsük, nem jelent plusz költségeket vagy extra igényeket, csupán odafigyelést.

Semmi másra nincs szükség, mint a baba nézőpontjából látni a születést, hiszen ez nem csupán egy gyermekszülés, hanem az ő életének a kezdete. Adjuk meg számára a lehetőséget, hogy komfortosabb, kevésbé durva környezetbe érkezzen. Adjunk számára időt, hogy hozzászokjon a megváltozott körülményekhez. A születés elsősorban róla szól, nem rólunk.

Kérdezz vagy szólj hozzá a fenti témához! Tapasztalataid más kismamáknak nagy segítség lehet. :-)


Neved vagy beceneved: (Meg fog jelenni)
E-mail címed: (Nem fog megjelenni)
Hozzászólásod/kérdésed:
Eddigi hozzászólások: