Altatás

A baba alvásával kapcsolatban, tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy ő egészen másként alszik, mint a felnőttek. Egy felnőtt képes arra, és ez az általános, hogy elalvás után pár perccel mély álomba merül. Ezzel szemben, a csecsemők első alvási periódusát egy könnyű alvás jellemzi, melynek időtartama húsz perc körül mozog. Természetesen ez is lehet változó, van olyan csecsemő, aki mindössze 10-15 perc után mély, nyugodt alvásba merül, és az is előfordul, hogy fél óra szükségeltetik ehhez.

A könnyű álom legfontosabb jellemzői a megfeszített izomzat, a csukott szemhéj alatti szemmozgás, apró sóhajtások, mosolygások, valamint szopó mozdulatok. Ilyenkor a baba még túl éber állapotban van, ezért rendszeres az, hogy ha ebben a fázisban tesszük le aludni az ágyába, rendszerint azonnal felébred és sírni kezd.

Ezt nagyon könnyű orvosolni, csupán türelem szükségeltetik hozzá. Amikor a baba elaludt, figyeljük a reakcióit, ne tegyük be azonnal az ágyába. Akkor helyezzük őt a megszokott alvási helyére, ha azt tapasztaltuk, hogy izmai elernyednek, az arcmimika és a szemhéj alatti szemmozgás megszűnik. Ekkor már biztosak lehetünk abban, hogy a baba elérte a mély alvási periódusát.

-- >> Így készülj a babára! Katt! - >>

A mély alvás időszaka is igen eltérő a felnőttek és a csecsemők tekintetében. Míg a felnőttek esetében ez másfél óra körül van, a csecsemőknél mindössze 40-45 percig tart. Nagy valószínűséggel az idegrendszeri fejlődése miatt szükséges ez az alvási ritmus. A mély alvás ciklusa után nem feltétlenül ébred fel a baba, ez csupán annyit jelent, hogy a zavaró tényezők könnyebben felébreszthetik. Zavaró lehet számára az éhség, a zajok, a pelenka nedvessége, és bármi olyan tényező, mely nem optimális számára.

Fontos kihangsúlyozni, hogy amikor a baba elhagyja a mély alvási periódust, és ezek után felébred, annak mindig oka van, csak azért nem ébred fel, mert már nem olyan mély az alvás. Legelső feladatunk a problémáját kideríteni és orvosolni. Könnyedén meg tudjuk ítélni, ha a csecsemő éhes vagy szomjas, ez esetben nyilvánvaló a megoldás. Előfordulhat, hogy fázik, fáj a hasa, cserére szorul a pelenkája, vagy a későbbiekben a fogzás fájdalma ébresztette fel. A probléma elhárítása után ringassuk őt álomba, és a fenti tudnivalók alapján, türelmesen várjuk ki, míg újból mélyen elalszik.

Az is előfordulhat, hogy csupán megrémült, rosszat álmodott vagy nem érzi jól magát az anya távolléte miatt. Ez egy nagyon kényes állapot, hiszen ilyenkor is igényli a közelséget, ám nagyon könnyen rossz szokássá válhat a folyamatos altatási kényszer, mely rászorítja az anyát hosszú időre, hogy óránként legyen kénytelen altatni csecsemőjét. Amellett, hogy ez rövid idő alatt az anya teljes kimerüléséhez vezet, mely igen negatív hatással van a tejtermelődésre is, nagyon hosszú időre kitolhatja azt az időszakot, amikor a csecsemő képes átaludni az éjszakát. Meg kell találni azt a középutat, mely kielégíti a csecsemő biztonságérzetét, emellett nem válik rossz szokássá ez az állapot. Legjobb megoldás ilyenkor az édesapa segítségét igénybe venni, ezáltal a csecsemőben tudatosodik, hogy a problémák megoldására nem egyedül az anya alkalmas, és az sem elhanyagolható szempont, hogy a kapcsolata ezáltal szorosabb lesz az édesapával is.

Régebben eléggé elterjedt volt az a nevelési módszer, hogy a babát hagyni kell sírni, hiszen ha nem kapkodjuk fel, főként éjjel, akkor rádöbben, hogy sírása értelmetlen, nem kap segítséget, és gyorsabban leszokik az éjjeli sírásról, hamarabb képes átaludni az éjszakát. Érdekes módon ezt elképesztően sok kismama alkalmazta még pár évvel ezelőtt is, pedig ennél logikátlanabb okfejtést ritkán látni. A baba sírása mindig kommunikáció arra nézve, hogy valamilyen körülmény nem optimális számára. Amennyiben nem sietünk a segítségére, csupán azt az érzést növeljük benne, hogy magára van hagyva, továbbá a probléma sem kerül megoldásra. Más szempontból, esetleg veszélyes is lehet, hiszen a baba rövid alvásperiódusa pontosan azért ilyen meghatározó, mert a baba túlélését támogatja. Ne feledjük, hogy a baba nem minden esetben ébred fel a könnyű alvási szakaszban, csak akkor, ha valamilyen körülmény megoldásra szorul. Ez lehet akár súlyosabb probléma is, olyan nehézségek a szervezetével kapcsolatban, mely szakszerű beavatkozást kíván.

Az előző okfejtéshez kapcsolódik a modern altatási technikák és tréningek téveszméje is, mely arra tanítja és tréningezi a babát és a mamát, hogy minél hosszabb ideig mély alvásra kényszerítse a babát. Amikor elvesszük a babától a könnyű alvás idejét és lehetőségét, elveszíti éber állapotát és ezzel a lehetőséget arra, hogy képes legyen figyelni az optimális működésre. Ez az állapot nem természetes, rákényszerített és nem támogatja a baba túlélését.

Konkrét megoldása nincs ennek a kérdésnek. Az a legoptimálisabb állapot, ha hagyjuk, hogy a baba saját tempójában alakítsa saját alvási ritmusát, előbb-utóbb, amikor felkészült lesz rá, át fogja aludni az éjszakát. Amíg ez nem következik be, addig a babának erre van szüksége.