Amikor az újszülött nem első gyermekként érkezik a családba, az érdekes helyzeteket von maga után. A nagyobb gyerek féltékenység érzése lehet nagyon erős, de kevésbé zavaró, ám minden esetben fennáll. Ez teljesen természetes reakció a részéről, és teljesen korfüggetlen.
A nagyobb gyermekek képesek uralkodni érzelmeiken, és logikusan végiggondolva felülemelkedni azon. A kisebb gyermekeknél ez ösztönösen bukik ki.
Erre fel kell készülnünk, és már a terhesség alatt fel kell készítenünk gyermekünket a későbbi megváltozott életvitelre. Minél többet foglalkozunk ennek a helyzetnek a megoldásával, annál könnyebb dolgunk lesz a kisebb testvér megszületése után.
-- >> Így készülj a babára! Katt! - >>Előfordul, hogy némely szülők nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, néha teljességgel letagadják önmaguk előtt, hogy ilyesmi fennállna a gyerekeik között. Ebből nagyobb baj szokott származni, hiszen a probléma akkor is létezik, ha a szőnyeg alá seperjük.
Ilyen esetekben gyakori, hogy a nagyobb testvér megpróbálja bántani az újszülöttet annak érdekében, hogy visszaállítsa a régi helyzetet, amikor még egyedüli gyermek volt a családban. Ez távolról sem jelenti azt, hogy a nagyobb gyermek antiszociális lenne, ő csupán arra törekszik, hogy a saját ideális képét a családról helyre tegye. Az ideális kép azért lehet az, hogy megszüntesse a kistestvér létezését, mert soha nem beszélt vele egyik szülője sem arról, hogy mik az előnyei a kistestvér érkezésének, és ez milyen változásokat jelent nem csak negatív, de pozitív irányban is. Ennek elhanyagolása pontosan azt vonja maga után, hogy a gyermek magára van utalva gondolataival és ezek alapján próbálja megtalálni a lehető legjobb megoldást.
A háborúskodás, amikor tényleges testi veszély is fennáll, főként kis korkülönbség alkalmával szokott előfordulni, így ha még a nagyobb gyermek is aprócska, érdemes erre jobban figyelni.
Minél nagyobb a korkülönbség, annál nagyobb a felelősség érzet a nagyobb gyermekben, így veszélyt már nem hordoz magában az újszülött érkezése, de a féltékenység, valamilyen mértékben felbukkan, amit mindenképpen érdemes kezelni a nagyobb gyermeknél.
A kismamának fontos feladata, hogy tudatosan figyeljen arra, hogy ne boruljon fel az egyensúly teljes mértékig a gondoskodásban, kizárólag az újszülött javára. Ebben az esetben bebizonyítja a nagyobb gyermeknek, hogy jogos a féltékenysége, hiszen bekövetkezik az, amitől ő a legjobban fél.
Tudatosítani kell a nagyobb gyermekben, hogy az újszülött teljesen rá van utalva egy másik ember gondoskodására és ezért követel ennyi időt és energiát. Be kell vonni őt korához mérten, az újszülött gondozásába, így ő is részesévé válik a folyamatnak, nem érzi magát kirekesztettnek.
Minden gyermek másként éli meg a testvér érkezését. A legtöbb gyermek vágyik egy testvérre és roppant izgatottan várja a pillanatot, amikor már nem egyedüli gyermeke szüleinek, ennek ellenére ők is beleesnek a féltékenység csapdájába. Amikor jó a kommunikáció a szülők és a gyermek között, akkor ez könnyebben kezelhető, de mindig bajokhoz vezet, ha nem veszünk róla tudomást és úgy teszünk, mintha nem lenne.
