A baba elsődleges kommunikációs formája a sírás, ezt minden kismama tudja. A sírás különbözőségéből tapasztalat útján tudunk következtetni arra, egy idő eltelte után, hogy mi baja van a babának, vagy mit szeretne közölni velünk.
A baba sírásán túl azonban nagyon sok kommunikációs forma van még, melyet a baba próbál a legszélesebb skálán hasznosítani, csupán a kismama kellő odafigyelésére van szükség ahhoz, hogy meg is értsük azokat.
-- >> Így készülj a babára! Katt! - >>Erősen megoszlanak a vélemények az újszülött mosolygásával kapcsolatban. Sokak szerint képtelen rá, bár ez a feltételezés szakemberektől származik, mégis teljességgel logikátlan. A baba képes arra, hogy ásítson, hogy grimaszoljon, tehát az arcizmai teljesen megfelelőek a mosolygáshoz is. Nagyon gyorsan képes észrevenni, hogy édesanyja mosolygása boldogságot, elégedettséget jelent. Ugyan mi oka lenne arra, hogy ezt ő maga ne alkalmazza. Később persze többet mosolyog, de ha kellőképpen figyelünk rá, észrevehetjük az apró mosolyokat, amivel elégedettségét szeretné tudtunkra adni.
A baba nagyon gyorsan rájön arra, hogy mosolygása boldoggá tesz minket, így akkor is alkalmazza, ha ezt az érzést szeretné nyújtani számunkra a gondoskodásért cserébe. Ne gondoljuk egy percig se, hogy ezzel túlértékeljük egy újszülött szellemi képességeit. Az újszülött nem értelmi fogyatékos, csupán tájékozatlan, de tanulási tempója rohamosabb, mint azt gondolnánk.
Az ásítás nyilvánvalóan álmosságot jelent. Ez egy ösztönös reakció. Az újszülötteknél gyakori jelenség, hogy etetés közben a szája széle megremeg. Figyeljük meg alaposan ezt a reakciót, és rájövünk, hogy az ásítást próbálja visszafojtani, ezzel megakadályozva, hogy a mell kikerüljön a szájából.
Arcmimikája között is borzasztó nagy eltérések vannak. Egészen másképp fintorog, amikor fáj valamije, mint amikor csak nem tetszik neki valami. Amikor túl éles számára a fény, hunyorog. Amikor éhes, előfordul, hogy az öklét próbálja meg a szájába gyömöszölni.
Ezer és egy arckifejezést észlelhetünk a babánál már az első napokban, melynek nyelvezetét meg kell tanulnunk. A baba kommunikálni tanul, mi megérteni azt, miért is kellene egyoldalúnak lenni ennek a tanulási folyamatnak. Mindkét fél érdeke, hogy minél könnyebben megértsék egymást.
Ehhez nem kell más, csupán elfogadni tényként azt a feltételezést, hogy a baba értelmes emberi lény, aki szeretné megismerni a világot és érteni azt, és nem vágyik másra, mint hogy őt is megértsék.
