Az anyatej mennyisége

Egy újabb témakör, mely telve van tévhitekkel, és ebből adódóan rengeteg hibalehetőséget hordoz magában. Természetes dolog, hogy aggódunk azzal kapcsolatban, hogy a baba nem éhes-e, elegendő-e számára a rendelkezésére álló anyatej. Ez is hasonló a tej minőségéhez, az esetek döntő többségében az kismamának olyan mértékű a tejtermelése, ami ideális a baba számára. Egymáshoz idomul a tejtermelés és a felhasználás. Még gyakoribb, hogy a tejtermelés tartalékot is képez, tehát nagyon ritka az, amikor a baba nem tud jóllakni.

A kívánatos mennyiségű anyatej termelődése nagymértékben függ a baba szopásának gyakoriságától, ugyanis a tejtermelésért felelős hormonok a szopás hatására szabadulnak fel az anya agyalapi mirigyéből, ezzel téve lehetővé a tejtermelődés intenzitását. Ez az alapvető oka annak, hogy a tejtermelődés képes alkalmazkodni a baba kívánalmaihoz.

-- >> Így készülj a babára! Katt! - >>

Aggodalomra semmi ok, ha a baba egészségesnek látszik, megfelelően fejlődik, súlya hetente átlagosan 100 grammot gyarapodik, gyakran szopik, naponta hat-nyolc nedves pelenka kerül le róla, valamint a székletürítése meghaladja a napi két alkalmat.

Nagyon sok kismama gondolja, hogy a baba azért sír vagy nyűgös, mert éhes, főként akkor gyakoriak ezek a gondolatok, ha közvetlenül evés után sír a baba. Ennek leggyakrabban hasfájás az oka, melyet csillapíthatunk megfelelő büfiztetéssel, esetlegesen szoptatás közben is, megszakítva azt. Megmozgathatjuk a kicsi lábait, ezzel segítünk számára a bélgázok felszabadításában, mely sokszor a sírás oka.

Amikor nem telik el három-négy óra két etetés között, akkor előfordul, hogy a kismama aggódni kezd amiatt, hogy valószínűleg nem elegendő az anyatej a baba számára. Nagyon ritka, hogy valóban ez az oka. Legtöbbször csak a baba anyagcsere tempójának változásáról van szó. Nincs ezzel semmi probléma, hiszen az anyatej könnyen emészthető számára, ahogy erősödik emésztőrendszere, egyre könnyebben dolgozza fel a táplálékot. Nem kell kibírnia egy bizonyos meghatározott időintervallumot, az „órára etetés” nem jó módszer. A felnőttek nagy része is akkor eszik, amikor éhes, és nem akkor, amikor egy bizonyos idő percre pontosan eltelt a legutóbbi étkezés óta. Hagyjuk meg ezt a jogát a babának is, hogy eldönthesse mikor éhes, mikor szeretne enni.

Amikor az etetés ideje látványosan hosszabbá, vagy rövidebbé válik, legtöbb kismama azonnal azt a következtetést vonja le, hogy a baba nem jut elég tejhez, ezért végez gyorsabban vagy húzza az időt. Sok esetben ez egy hibás feltételezés. Amikor a szopás ideje lerövidül, legtöbbször csupán arról van szó, hogy jártassá vált a szopásban, feljavult a technikája, ezáltal gyorsabban képes kiszívni a számára szükséges mennyiséget. Amikor ez az időintervallum megnövekszik, sokszor a baba az édesanyja közelségét kívánja hosszabb időre kitolni, megnyugtató számára a szoptatás folyamata.

Előfordul, hogy a szoptatások közötti idő egyik napról a másikra jelentősen lecsökken, a baba sokkal gyakrabban szeretne enni. Ez nem jelenti azt, hogy az előző etetés során nem lakott jól. Legtöbbször egy hirtelen növekedésnek az előjele, mely során ő saját maga felkészíti az anyát a gyakoribb szopással a nagyobb mennyiségű tej termelődésére.

A kismama melleinek az állapotváltozása is okot adhat aggodalomra. Amikor a mellek hirtelen puhává válnak, elmúlika kezdeti túlfeszítettség érzése, olyankor némelyek megrémülnek, hogy apad a tejmennyiség. Ez egyáltalán nem így van, csupán annyi történik, hogy a tejtermelődés tökéletesen alkalmazkodott a baba igényeihez, így már nincs túltermelődés, ettől múlik el a feszítő érzés.

A felsoroltakon kívül nyilvánvalóan rengeteg aggodalomra okot adó reakció elképzelhető. Egyetlen biztos dolog létezik, mely minden aggodalmat el kell, hogy oszlasson, ha a baba egészséges és jól fejlődik, akkor teljesen biztos, hogy nem éhezik. A fent leírt indikátorok pontosan a megfelelő bizonyítékok a megfelelő tejmennyiségre, amikor azok nincsenek rendben, akkor valóban jogos az aggodalom, de addig felesleges emiatt idegeskedni.