Szomorú tény, hogy minden 5-6. várandósság spontán vetéléssel ér véget, és mivel a magzatelhalás veszélye a
terhesség első két hetében a legnagyobb (amikor a legtöbb nő még nem is tudja, hogy terhes), ez az érték jóval magasabb lehet.
Spontán vetélés akkor zajlik le, ha a magzat a 24. hét előtt hal el, külső beavatkozás nélkül.
Rendkívül sokféle oka lehet egy ilyen tragédiának, csak a legfontosabbakat említenénk meg:
- sárgatest-elégtelenség következtében a méhnyálkahártyát előkészítő hormonok mennyisége alacsony
- korábbi vagy fennálló fertőzés a hüvelyben és/vagy a méhben: a gyulladás ugyanis könnyen átterjedhet a magzatburokra
- génproblémák: a kromoszóma-rendellenességeket hordozó magzatok legtöbbje már a terhesség elején elhal
- méhnyak-elégtelenség, ami a méhszáj kinyílását eredményezi
- nőgyógyászati gondok: elégtelen méhnyálkahártya (például betegség következményeként)myomák (= jóindulatú méhizomdaganat)
- az anya szervezetének nyiroksejtjei elpusztítják a magzatot (immunológiai összeférhetetlenség)
A vetélést megelőzi az ún. fenyegető vetélés állapota (ennek jele a görcsös alhasi fájdalom és vérzés), ilyenkor még van esély a vetélés megelőzésére orvosi segítséggel.
Ha egy anya elveszíti gyermekét, a legrosszabb amit elkövethet az, hogy keserűen magában keresi a hibát, hiszen „másokkal ez nem fordulna elő..." Ehelyett inkább pozitív gondolatokkal kell várni a következő terhességet, az újabb vetéléstől való rettegés rossz hatással van az anyára és a babára is!
Ugyanakkor fontos, hogy kiderítsük a spontán vetélés tényleges okát, mivel az előbbi felsorolásban található rendellenességek legtöbbje orvosi kezeléssel kiküszöbölhető!
